Az első tavasz kihívásai a regeneratív átállásban - ősszel tárcsázott tarlón

A tavalyi ősz újítása nem a takarónövények vetése volt nálunk, hiszen a takarónövényezést évek óta csináljuk, hanem az ősszel csak sekélyen tárcsázott tarlók beleengedése a télbe. 2022-ben már nyár elején rengeteget gondolkoztam azon, hogy a vetésterv ismeretében melyik táblát hogyan kezeljem, műveljem majd a nyáron, illetve az ősszel lekerülő növények esetében ősszel. Ennek ellenére természetesen sok minden nem alakult úgy, ahogy terveztem. 

Azokra a napraforgótarlókra, ahova idén tavasszal kukorica került, mind megvolt a takarónövény vetőmag, de az esős idő és az őszi kalászosok vetési munkálatai miatt csak egy kis részükön sikerült elvégezni a vetést. Később, már az őszi munkacsúcs vége felé tudtunk csak visszakanyarodni ezekre a területekre, és a kukoricatarlókkal együtt igyekeztünk valamiféle alapművelést csinálni. A takarónövény nélküli táblákon nem akartam öles léptekkel haladni az átállításban, így az eredeti koncepció az volt, hogy Horsch Tigerrel meghúzzuk 20 centiméteres mélységben a földet, majd a Jokerrel sekélyen megtárcsázzuk. Ahogy az lenni szokott, műszaki gondok miatt ez a kampány felénél megakadt, onnantól pedig már csak a sekély tárcsázás fért bele az esős idő megérkezése előtt. 

A legrosszabb talajok egyébként azok lettek, amik egy kisebb esőt követően lettek sietve megtárcsázva a csapadékos időszak beállta előtt. Dr. Birkás Márta professzor írja sokszor a munkáiban, hogy ha a talajmunka nem ideális időben van elvégezve, akkor többet árt, mint használ. Vannak gondolatok, amiket ismételgetünk, és tudjuk, hogy hogyan kellene megvalósítani őket, de valamilyen kompromisszum oltárán (általában az idő szűke miatt) a nagy hajtásban feláldozzuk őket. A talajmunka esetében kezdem úgy érezni, hogy gyakorlatilag két választási lehetőség van (legalábbis a mi talajainkon), ez pedig az ideális időben vagy a semmikor. Több olyan példát is tudnék mondani, amikor valamilyen növénynek a rémesen pocsék talajmunka okán kifejezetten rosszul kellett volna sikerülnie, de mégsem úgy történt, és persze fordítva is, a tökéletesen időzített munkák nem hozták meg a gyümölcsüket. Ha a talajhoz hozzányúlunk, azzal biztosan ártunk, a talaj szerkezetének, a talajéletnek és a pénztárcánknak egyaránt. A kérdés az, hogy a növényünknek valóban segítünk-e ezzel annyit, hogy megérje mégis megcsinálni.

Miután több mint száz hektáron nem tudtuk ősszel értelmezhető mélységben átdolgozni a talajt, azt terveztem, hogy tavasszal a Kverneland DTX-szel fogunk alapművelést végezni. Ezt az előző szezonban egy kisebb területen már próbáltuk, és akkor olyan jól sikerült, hogy még a kukorica aratásakor is könnyedén dugtam le a gazdabotot a talajba. Idén a tavaszi esők miatt inkább fel sem akasztottuk a lazítót, a tárcsával próbáltunk valamit alakítani a talajokon. Ahogy az előző bejegyzésben részleteztem, a Joker erre nem igazán volt alkalmas, 5-7 centiméteres mélységgel már nagy rögök képződtek, annál sekélyebben pedig nem mozgatta át a gép a teljes talajfelszínt.

Így hát maradt a tavaszi talajmunka nélkül történő vetés, bizonyos helyeken olyan táblákba, amik csak ősszel egy tárcsát kaptak. Az eredmény meglehetősen változatos lett, de az értékelést nehezíti, hogy a területeken sokáig állt a víz, illetve hogy bizonyos táblákon csúnyán elszámoltam magam a gyomirtást illetően, valamint a bődületes vadkár, amit elkönyvelhettünk az idei szezonban. Az biztos, hogy lehet minimális talajmunkával is szép vetéseket csinálni, (ahogy agyonművelt táblába is lehet csúnyát) már csak azokat a talajállapotot leíró jeleket és tulajdonságokat kellene beazonosítani, amelyek ahhoz szükségesek, hogy jól sikerüljön a vetés.

Az alábbi képek ugyanarról a tábláról készültek, ez a kukorica tábla az utolsók között lett megtárcsázva ősszel, közel sem ideális nedvességviszonyok mellett. Tavasszal ez látszott is rajta, az április eleji esők hatásának elmúlásával már meglehetősen kemény földbe kellett elvetnünk a napraforgót. A talajmunka elengedéséről közvetlenül a vetés előtt, a talaj ásóval történő vizsgálatát követően döntöttem. A vetést a gyári alkatrészekkel szerelt Horsch Maestroval végeztük, annyi átalakítással, hogy az egyik nyomókereket fémre cseréltük.

Kelegető állomány, ősszel tárcsázott kukoricatarlón

6-8 leveles állomány ugyanazon a táblán

Az állomány 6-8 leveles állapotában gyommentes volt, a sok eső hatására a preemergensen kijuttatott fluorkloridon + S-metolaklór + glifozát kombináció tökéletesen működött. A tábla azon részei ahol a napraforgó kipusztult a túl sok csapadék hatására természetesen gyomosak lettek, leginkább ez köszön vissza a hozamtérképen is.

Az állomány betakarításkor

Hozamtérkép, szerencsére akad benne 4 tonna feletti folt is

A regeneratív átállással kapcsolatban mindenkit a hozam, jobb esetben a profit érdekel. A fent felsorolt hibák és szerencsétlenség okán különösebb fejtegetésbe ezzel kapcsolatban nem akarok bocsátkozni. Ami biztos, hogy a napraforgó állomány szépen tudott fejlődni a talajmunka hiánya ellenére is. Ami szintén biztos, hogy a szántás és a szántáselmunkálás elhagyásával hektáronként 60 ezer forint a zsebünkben maradt, ez az idei értékesítési árunkon számolva 4,3 mázsát jelent.

A terület talajminta eredményei

Nagy problémának tartom, hogy amikor eredményekről, vagy technológiákról beszélünk, akkor a talajról sokszor annyit mondunk, hogy jó tábla, szar tábla, vagy középszar tábla. Ezért, hogy a hozamtérképet kontextusba tudjam helyezni, beteszem a terület talajminta eredményeit is. Ezeket szkennelésre alapozott zónákból szedték, konkrétan ez a legjobb paraméterekkel rendelkező tábla az egész gazdaságunkban. Sajnos szelvényezve nem volt még, a kötöttség alapján a felső 30 centi vályog / agyagos vályog textúrájú lehet.

A napraforgóink üzemi szinten is csapnivalóan sikerültek, talajművelési technológiától függetlenül. Ennek több oka volt: sok helyen kihagytam az alapgyomirtást, ami utólag rossz döntésnek bizonyult, a sok helyen nevetségesen magas tőszámokat produkáló napraforgó árvakelés, a túlzottan hűvös és csapadákos április, a brutálisan esős és nagy záporokat hozó május, az ezek nyomán kipusztuló vagy lemaradó táblarészek, amik lerontották az átlagot, és a vadkár, ami idén soha nem látott méreteket öltött mind-mind közrejátszottak a rossz eredményben. A regeneratív átállásban nem hátrálunk meg, az idei hibákból pedig igyekszem tanulni.