Az első tavasz kihívásai a regeneratív átállásban - takarónövény után

Eredetileg valamilyen képes, netán videós útmutatót terveztem arról, hogy mennyire egyszerű összerakni egy minimum műveléses technológiát a tavaszi növények elé. Ez állna az előző év nyarán végzett takarónövény-vetésből, amit a megfontolva haladóknál még lazítózás is megelőzhet. Ezután a takarónövény glifozátos terminálása következne, majd pedig a vetést megelőzően egy sekély tárcsázás a műtrágya bedolgozása és a magágykészítés céljából.

Tavaly ez nagyon szépen működött is, bár akkor a terminálás két menetben, sekély talajmunkával történt, de azt előzetesen idén már soknak és feleslegesnek éreztem. Volt olyan tábla amit meghagytam, hogy megpróbáljuk glifozát nélkül, egy menetben tárcsázással megoldani a takarónövény kiiktatását és a többi funkció elvégzését, de az igazat megvallva borzasztóan sikerült. Az eredeti elképzeléseimet teljesen átírták az idei csapadékviszonyok, normális minőségű talajmunkát egy-két nap kivételével gyakorlatilag április utolsó hetéig nem tett lehetővé a talaj nedvességállapota, de volt ahol még május elején sem volt érdemes próbálkozni.

Takarónövény kitárcsázása tavasszal
Takarónövény kitárcsázása tavasszal

A képen is látszik, hogy már a sekéy tárcsázáskor keletkeznek rögök, ez még elfogadható szint lett volna, de a tábla vizesebb részein sajnos még rosszabb minőségben lehetett elvégezni a tárcsázást. A művelési mélység 5-7 centi körül volt, ez pont arra elég, hogy a gép már hozott fel vizes rögöket, de a területen jelenlévő növények némelyikének gyökereit még nem tudta átvágni. A Horsch Jokerrel ennél sekélyebben szerintem nem lehet értelmesen dolgozni tavasszal, mert nagyon egyenetlen felszín keletkezik. Ha mélyebben mentünk volna a rögök mérete is megnő. Két menetben már kisebb rögöket képezve lehetett dolgozni, csak úgy meg menetszámot és költségeket nem tudunk csökkenteni.

Még a tavaszi növények vegetációjának elején vagyunk ugyan, de egyelőre az az érzésem, hogy ahol belenyúltunk talajmunkával a technológiába, ott csak rosszat tettünk vele.

- Egyrészt rögöket képeztünk, ennek a hátrányait nyilván nem kell részletezni.
- Ahol "frankó" porhanyós földet csináltunk egy menet tárcsával, ott megnyitottuk az utat a leiszapolódásnak és az erózió változatos formáinak.
- Napraforgóban a terület egy olyan részén, ahol nem volt talajmunka, nem használtam talajherbicidet kelés előtt, csak glifozátot. Ebben a forgatókönyvben reményeim szerint sikerül megoldani a parlagfű kérdéskörét, két liter glifozát árából, plusz ahol előfordul, ott az acatot is sikerül érdemben kezelni. Tárcsázott területen ezekre nincs lehetőség.
- Ha a tárcsázást nem előzte meg glifozátos terminálás, akkor sekély mélység mellett marad annyi túlélő takarónövény/árvakelés, amit utólag posztemergensen, vagy a preemergens anyagokhoz glifozátot keverve kezelni kell.

Összesen három forgatókönyv valósult meg a takarónövényes táblák tavaszi előkészítő munkái tekintetében:
A) 1. Glifozát február végén/március elején, 2. Tárcsázás (rossz esetben kétszer), 3. Vetés, 4. Preemergens gyomirtó
B) 1. Tárcsázás (rossz esetben kétszer), 2. Vetés, 3. Preemergens gyomirtó + glifozát
C) 1. Glifozát február végén/március elején, 2. Vetés, talajmunka nélkül, 3. Glifozát szólóban vagy preemergens gyomirtóval keverve

Vetés terminált takarónövénybe

Vetés terminált takarónövénybe

Sokat vártam ennek a bejegyzésnek a megírásával, hogy legalább a kelésről tudjak látványos képeket készíteni, meg valamilyen értékelést csinálni (nem mintha olyan sokat számítana, a lényeg úgyis a termés meg a profit), de nálunk gyakorlatilag egy hete esik, már 100 mm felett járunk. A táblák még gumicsizmával is erősen járhatatlanok, az utakról már nem is beszélve, úgyhogy ez egyelőre elmarad. A Horsch Maestro vetőgépünkkel átalakítás nélkül el tudtuk végezni a vetést, szerintem hasonló minőségben mindhárom forgatókönyv esetén mint korábban. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy ez egy 2016-os gyártású Maestro, és azok nem a pontos, egyenletes és üzembiztos vetésről híresek.

A múlt hétvégén több órán át tartó és elég intenzív esőzés volt, 30 mm felett esett aznap, úgy, hogy a talaj felső rétege már egyébként is nedvességgel telített volt. Az egyik nagy lökést a regeneratív átálláshoz tavaly az adta, amikor egy heves zápor lemosta az egyik meredek domboldalunkat, ez látható az alábbi képen.

Magárok eróziója szántott talajon

Tavalyi erózió, szántott, porhanyós talajon a magárok mentén, a kimosott részben elfért a teljes lábfejem, a sorközök teljesen leiszapolva


Idén egy takarónövényes táblában, bár "szép" munkát lehetett volna csinálni a tárcsával is, inkább a direktvetés mellett döntöttem, mert visszatérő probléma, hogy erről a tábláról a talaj lemosódik a 66-os főútra. Ez a tábla 1800 méter hosszú, a jellemző szélessége 180 méter és természetesen a hosszabb irányban van egy sokáig enyhe lejtés, ami a tábla végén erősödik fel. A művelési irány megváltoztatását nehezítené, hogy a tábla jelentős részén a rövid oldalon is vannak lejtők, de az erózió valószínűleg úgyis csökkenne. Ugyanis a magárok mentén komoly erózió alakult ki, annak ellenére, hogy utoljára tavaly augusztusban végeztünk talajmunkát a területen, akkor is csak egyszer a Kverneland DTX lazítóval.

Magárok eróziója 8 hónapja bolygatatlan talajon

A magárok eróziója 8 hónapja bolygatatlan talajon

A fenti képen látható jelenség nagy csalódás volt számomra. Ugyan sokkal kisebb a kimosódás, mint a tavalyi fotón (a lejtő szöge is kisebb), viszont így is jól látható, hogy a magárok tetején képződött aprómorzsás, 4 centi vastag talajréteg elvándorolt, hiszen a kukoricamagok kilátszanak a földből. Az erózió persze jóval kisebb a szántáshoz képest - gyakorlatilag csak a magárok mentén jelenik meg látványosan, míg a többi gazdálkodó területén a magárokra akár merőleges, kis lejtésű területeken is megindult a lepelerózió - de még így is elfogadhatatlan a mértéke. Ebben az esetben valószínűleg az történt, hogy a magárok megvezette a vizet, sok helyen több mint egy kilométer hosszan, a lejtő mentén haladva egyre nagyobb mennyiségben, és ez elvitte magával a vetőgép által létrehozott talajszemcséket, aggregátumokat. A problémát szerintem fokozza, hogy a Maestro műtrágyacsoroszlyája miatt a talaj lényegesen nagyobb hányada (szemre legalább 20%-a) kerül megmunkálásra a vetőgép által, mintha csak egy pár csoroszlya lenne a gépen. Hogy mi lesz itt a megoldás egyelőre nem tudom, valószínűleg a tábla végét keresztbe kell majd művelnünk, ha nem akarjuk, hogy a víz elvigye magával a kiadott műtrágyát.

Röviden összefoglalva, idén sokkal nagyobbat ugrottunk a talajmunkák elhagyásának irányába a csapadékos időjárás miatt, mint ahogy eredetileg terveztem. Az az érzésem, hogy még a sekély tavaszi talajmunkák is többet ártottak, mint használtak, de szezon végén okosabbak leszünk. A talajművelés elhagyása nem oldja meg varázsütésre az eróziót a domboldalakon, bár jelentősen csökkenti a mértékét, legalább idén újravetni nem kell emiatt. Valamint a legfontosabb talán az, hogy annyira nem kell félni attól, hogy a vetőgép nem lesz megfelelő, mi a gyári Horsch Maestroval, illetve Monosemmel is vetettünk, szerintem renden volt mindkettő.

Megjegyzések