Múlt héten még a sárban csúszkáltunk, mostanra meg berobbant a szezon

 A múlt héten összesen 6 órát sikerült bent töltenem a cégnél, ha a telefonálásra fordított időt nem számítjuk. Nem szeretek sűrű időszakban távol lenni egyébként, ilyenkor nagyon gyakori, hogy elszámolom magam a munkaszervezéssel kapcsolatban, vagy csak történik egy váratlan esemény, amit nehéz lereagálni, különösen Litvániából... Erről az útról lesz még fényképes beszámoló, ha meghozza a kamion a szuvenírt amit kint vásároltunk :)

Az elképzeléseim múlt héten már hétfő reggel dugába dőltek, a talaj az általam vártnál lassabban engedett ki a fagyok után, ráadásul a hét első felében minden reggel újabb mínuszok hátráltatták a száradást. A tervezés ezúttal ritkán látott módon kisiklott, a pótkocsira szerelt műtrágyaszórót jól megpakoltuk a repcének szánt kénes műtrágyával, néhány tábla el is készült, de aztán a szerelvény tehetetlenségét látva el kellett engednünk ezt a műtrágyaszórót és ezzel a repcék tápanyagutánpótlását is. Szerencsére van egy régebbi, most már függesztve használt szórónk is, amivel tudtunk haladni, éppen csak annyi volt a hiba, hogy a drága pénzen megszerzett differenciált kijuttatási térképek mentek a fiókba...

A múlt heti kínlódást követően a mai nap minden tábla vidáman járható volt, itt-ott már tárcsázni is lehetne talán ha erőltetném. Okozott némi fejvakarást a takarónövények terminálásának kérdése. A talajegészség alapelveit igyekszem minél jobban szem előtt tartani (a gazdaságosság mellett), ezért végül úgy döntöttem, hogy glifozáttal (egyedül glifozátot vettem az ősszel, nehogy még drágább legyen ebben a nagy inflációban, erre ma mondták, hogy zuhan a glifozát ára) fogok véget vetni a takarónövények életének. Ha egy hónapot még húzhatnám a dolgot, akkor valószínűleg a tárcsa mellett döntöttem volna, viszont egyes gyomnövények - főként a veronika - addigra magot hoznának, illetve az árvakelésű búzák is komolyabb gondokat okoznának ha addig zavartalanul fejlődhetnének. A mostani tárcsás terminálás ellen szól, hogy a teljes hatékonyság mélyebb munkavégzést követelne meg, amivel viszont elveszíteném a talaj borítottságát és a szerkezetromboló hatás is jelentősebb lenne. A hétre beterveztem még a repce regulálását is, valamint a második védekezést a szárormányosok ellen. Pénteken kezdték meg a betelepülést, bár nincsenek kirívóan nagy fogások, de nem szeretném a hétvégére beígért eső utánra hagyni a kérdés megoldását.

Most, hogy végre történik valami a határban, van mit elemezgetni is, még ha túl nagy meglepetéseket nem is tudok mutatni.

Hiába oldódott fel a talajnedvességgel a karbamid, a növényen ez még nem segített

A bal oldali, Pozsgai első néven futó búzatábla február 10-én kapott 60 kg nitrogént inhibitoros karbamid formában, míg a jobb oldali tábla csak  február 16-án kapott nitrogént, azonban pétisó formájában, az első kijuttatás óta eső nem volt. A kijuttatást követő harmadik napon a műtrágyaszemcsék már nem látszottak a területen (vagy beoldódtak a talajnedvességgel, vagy összeszedte a szomszéd). A diagramokon a január 17-i és a február 16-i NDVI értékek láthatóak. Mindkét tábla esetében minimális csökkenés figyelhető meg az eltelt egy hónap alatt, bár úgyis fogalmazhatnánk, hogy jobb oldali tábla esetében a csökkenés -0,02, kétszerese a -0,01-nek, én azt mondanám, hogy nincs jelentős különbség. A gazdálkodók hajlamosak abban reménykedni, hogy a talajnedvesség hatására eltűnő műtrágya bekerül a talajba és legalább minimálisan segíti a növényt, úgy tűnik, hogy ez ebben a helyzetben hiú ábránd. Persze ehhez gyorsan hozzáteszem, hogy ebben a konkrét esetben az alacsony talajhőmérséklet amúgy sem segítette a mikroorganizmusokat a karbamid nitráttá alakításában, ami egyébként több hetet is igénybe vehet. Sajnos nekünk nem sikerültek túl jól, sem az őszi inputvásárlások, sem pedig a terményeladások, így sikerült belenyúlni ebbe az inhibitoros karbamid tételbe is, aminek nem feltétlenül a fejtrágyázás lenne a legcélszerűbb felhasználási módja.

Lezárásként itt egy kép, a Claydon sorművelő vetőgéppel vetett repcéről, ami az NDVI térképek alapján a legerősebb repcénk annak ellenére, hogy három nappal később vetettük mint a többit. A vetés után amúgy annyira csúnya volt a terület, hogy örültem, hogy nem használtuk nagyobb területen a gépet, bár egy hengerezés biztos sokat segített volna. Nem is konkrétan a vetőgépnek tudnám be azt, hogy ilyen jól néz ki ez a tábla, sokkal inkább a regeneratív szemlélet, a minimális talajbolygatás és a talajtakarás hasznosságát látom visszaköszönni. Persze az aratásig még sok minden változhat.

A legjobb formában lévő repcetábla, csak szártépőzve volt az aratás és a vetés között