A gilisztás könyv - 2. rész, a giliszták csoportosítása

 

David Ernst - The Farmer's Earthworm Handbook, kivonat

A giliszták biológiájáról röviden

A könyv elég jól részletezi a giliszta fajok különböző rendszertani besorolását, testfelépítését, életműködését és a fajok beazonosításához szükséges tulajdonságokat, de nem gondolom, hogy lenne értelme ezeket a fejezeteket részletekbe menően ismertetni a blogon. Tovább olvasás előtt érdemes lehet átfutni a közönséges földigiliszta szócikkét a Wikipedián.

Hulladék evők

Minden földigiliszta szerves anyaggal táplálkozik, eltérés abban lehet, hogy ez a szerves anyag a bomlás mely fázisában van, és milyen mértékben van bekeverve a talajba. Alapesetben nem táplálkoznak élő növényi szövettel, maggal vagy csíranövénnyel, de esetenként ez mégis megtörténhet, ha a mag rothadásnak indul valamilyen kedvezőtlen körülmény miatt.

A giliszták három fő csoportja

A világon több ezer gilisztafaj él, Európában a leggyakoribb fajok a Lumbricidae családhoz tartoznak. A különböző fajok eltérő ökológiai fülkét (niche) foglalnak el, és a táplálkozási, valamint járatkészítési szokásaik szerint csoportosíthatóak. A három fő kategória amibe besorolhatjuk őket:

1) Alomlakók

Ezek a kicsi, sötét színű giliszták a növényi maradványok között és trágya halmokban élnek. Csak akkor ássák be magukat a talajba ha környezeti stressz éri őket, mint a szárazság vagy a szélsőségesen alacsony hőmérséklet. A talajra és a növényekre gyakorolt hatásuk nagyon kicsi.

2) Járatásók

Ezek a közepes méretű giliszták a talaj felső 5 centiméterében élnek és az oda bekeveredett szervesanyaggal táplálkoznak. Járataik vízszintesen, tehát a talajjal párhuzamosan futnak. Ugyan a mezőgazdasági jelentőségük nem a legnagyobb, de érdemes belegondolni, hogy még egy sekélynek mondott tárcsázás is mekkora pusztítást tud végezni a populációban.

3) Ásványitalaj-lakók

Ebbe a csoportba tartoznak a legnagyobb földigiliszták, így a közönséges földigiliszta (angolul nightcrawler) is. Ezek a giliszták mély, függőleges csatornákat alakítanak ki, ezeken keresztül fel tudnak jönni a talajfelszínre, így hozzáférnek a felszíni növényi maradványokhoz és megtudnak szabadulni ürüléküktől. Képesek a talajon található leveleket lehúzni járataikba, így előidézve azok bomlását, hogy később el tudják fogyasztani őket. Azokban az időszakokban, amikor a körülmények kedvezőek számukra, a talaj felső 30 centiméterében élnek, tartós szárazság vagy hideg esetén lejjebb húzódnak, akár másfél méter mélyre is. A függőleges mellett vízszintes járatok létrehozására is képesek. Ennek a csoportnak a kevésbé szerencsés tagjaival találkozhatunk horgászati csaliként is.


A csoportok neveinek lefordítása során bukkantam erre a forrásra, amit vegyes érzésekkel osztok meg, mivel rendezetten és szépen illusztrálva tartalmaz elég sok infót azok közül, amit később én is meg tervezek itt osztani.

A sorozat többi része:
1. rész - A giliszták által nyújtott 12 legfontosabb szolgáltatás