Gépnézőben Litvániában

Több kollégának és ismerősnek is meséltem, hogy elutaztam Litvániába megnézni egy vetőgépet. Erre az általános csodálkozás volt a reakció, bár a VFTS Ladák is szóba kerültek, amelyeket mint megtudtam Vilniusban gyártottak. A Horsch Avatarokat ugyan nem ott gyártják, de az utazás idején a mascus.de oldalon fentlévő eladó 6 méteres Avatarok 50%-a ott volt található, a fennmaradó egy darab pedig Norvégiában. Felmerült, hogy várjunk, hátha lesz új precíziós pályázat, és vegyünk egy új gépet a pályázat keretében, de a meredeken emelkedő gép árak, a kiszámíthatatlanul mozgó árfolyam és a 2024-es szállítási határidő inkább a használt piac felé terelt minket.

A külföldi gépvásárlás sok szorongással tud járni, leginkább addig, amíg az eladó vissza nem jelez, hogy odaért a pénz. (Persze teljesen megnyugodni csak azután lehet, mikor jó pár év használat után már te is eladod a gépet, és ez idő alatt nem kopogtatott be senki, hogy lopott lenne. :) ) Emiatt a személyes látogatás során a kölcsönös bizalom kiépítése legalább annyira fontos, mint a gép állapotának a felmérése.

A kiszemelt gép egy 6 méteres, 2021-es gyártású Horsch Avatar volt 1909 üzemórával, három tartállyal, amelyet a térség több országában jelen lévő Nova Rent nevű, gépkölcsönzéssel foglalkozó cég hirdetett. Elképesztően flottul ment minden, február 10-én pénteken felhívtam őket, hétfőn pedig már a vilniusi reptéren találkoztam a cég kereskedelmi vezetőjével, Dmitrijjel. 

Közúton a célpont sajnos jó 1500 kilométerre van, ezért szimpatikusabbnak tűnt repülővel menni. Közvetlen járatot csak Bécsből találtam, de onnan is csak az odaútra, viszont még így is jobban megérte onnan repülni mint Pestről. A programot kicsit lazábbra szabva kint aludtam egyet Vilniusban, a fővárosban, a reptéri várakozásban pedig volt alkalmam kicsit olvasgatni az országról. Litvánia és Magyarország között sok hasonlóságot találni, mind a történelmet mind a gazdasági és földrajzi adottságokat tekintve. Az ország területe 65 ezer négyzetkilométer, lakossága pedig 2,8 millió. Nyersanyagokkal és számottevő iparral éppúgy nem rendelkeznek, ahogy mi sem. A történelem folyamán ide-oda sodródtak a nagyhatalmak érdekszférái között, a huszadik században Litvánia háromszor állt orosz (vagy szovjet) és kétszer német ellenőrzés alatt, és több mint húsz évig tartozott a fővárosuk Lengyelországhoz. Ennek ellenére szimpatikus, bátor népnek tűnik a litván, ennek példája, hogy a szovjet tagállamok közül elsőként nyilvánították ki függetlenségüket, és az országban járva nyilvánvaló volt, hogy nem, számukra nem opció a visszatáncolás. 

A vidékből nem láttam túl sokat, de Vilniusban volt szerencsém császkálni vagy húsz kilométert. Az óváros elég nagy, így ott jókat lehet sétálni. Szép terek, kellemes éttermek, hangulatos utcák és művészeti galériák keretezik az utat a történelmi városrészben, de még azon kívül is érdemes lehet egy-két városrészbe átnézni.

Engem Vilnius kifejezetten megfogott, simán el lehet ott tölteni egy jó hétvégét, sajnos a közvetlen a repülőjárat hiánya miatt, jó eséllyel nem mostanában fogok legközelebb arra járni. A litván gasztronómiáról is érdemes szót ejteni, bár a litván üzletkötő azt mondta, hogy ő sosem szokott ilyeneket enni.

Zeppelina, azaz léghajó, az egyik legtipikusabb litván étel

A képen látható zeppelina krumplis-lisztes tésztából készül és egy húsgombóc van a közepébe töltve, szalonnával és sok tejföllel tálalják. Egy ilyen adagban körülbelül egy csilliárd kalória van, ezért nem szereti Dmitrij sem ezeket a kajákat. Az ételhez girát ittunk, ami egy tradicionális litván ital, amit rozskenyérből készítenek. Sajnos az étteremben csak az agyoncukrozott ipari változatot adták, a házi állítólag sokkal finomabb. Dmitrij elmondása alapján az összes kajában van egy csomó zsír, krumpli, meg disznóhús. Az étlapon találtam egy különleges kolbászt is, amibe a hús mellé még krumplit is töltenek, nekem kicsit furcsa, de állítólag jobb mint a zeppelina.

Egyébként a gép is viszonylag jó állapotban volt, megvettük. Kicsit tartottam a szállítási költségtől is, de 3000 euróért hazahozták. A héten rendbe rakjuk, aztán hamarosan ki is próbáljuk zab, illetve bükköny vetésben. Gabe Brown könyvében olvastam, hogy a beállt legelőbe vet direktbe kalászosokat, így el tudja érni, hogy a területen mindig legyenek zöld, legeltetésre alkalmas növények, ezt mindenképp ki akarom próbálni én is, ha eljön az ideje.

A frissen beújított Horsch Avatarral az udvarunkon :)