A talajegészség 5 alapelve - ahol én tartok 2023. januárjában, 1. rész

 A talajegészség 5 alapelvéről valószínűleg nem először találkozik az, aki erre a blogra téved. Sok videót, podcastet és élő előadást fogyasztottam, mire feltűnt, hogy ha egy szakértő egy adott közegben, médiumban először beszél a regeneratív gazdálkodásról, akkor ott nem sok újdonságot fogok megtudni. Az az érzésem van ilyenkor, mintha felvennék egy egyetemi regeneratív gazdálkodás kurzust, de minden alkalommal csak a bevezető előadást és az alapfogalmakat hallgatnám meg. Persze ez rendben van így, hiszen Magyarországon még ott tartunk, hogy az alapokat kell minél szélesebb körben terjeszteni. Viszont én inkább azokhoz szeretnék szólni, akik már félig-meddig letették az ekét és a hogyan továbbról gondolkodnak. Így a talajegészség alapelveiről a saját átállásunk folyamata kapcsán fogok írni, kis szerencsével nem csak idén, hanem a későbbi években is.

1. alapelv: Folyamatos talajtakarás

Az összes alapelv közül ezt a legkönnyebb megvalósítani, talán ezért is állunk ezzel a legjobban. Az összes őszi búza tarlónkra sikerült takarónövényt vetnünk, ezeken idén a Talajreform keverékeit használtuk.

A napraforgó és kukorica utáni területeink változatosabbra sikerültek. Mivel az üzemméretünk nagynak mondható, az ősszel általában nem szokott sikerülni, hogy azokon a napraforgó és kukorica tarlókon, ahova tavaszi növény kerül, bármilyen más műveletet el tudjunk végezni a szántáson kívül. Idén októberben az első napokat leszámítva nem volt számottevő eső, így mindenhova sikerült oda érnünk így vagy úgy. 

A napraforgó terület egy részére még takarónövényt is sikerült vetni, erről majd részletesebben beszámolok egy későbbi bejegyzésben, mert jó kísérleti alapanyag lesz az a tábla. Azokon a napraforgó tarlókon viszont, ahol nem tudtunk vetni, a talajtakarást már nem sikerült megoldani.

A kukorica tarlók mindegyikét meghúztuk 5-7 centiméteres mélységben Horsch Jokerrel, ezen művelet után kb. 60-80%-os talajtakarás marad hátra. A táblák egy részén még egy 20 centiméteres alapművelést is végeztünk a Horsch LT Tigerünkkel. Ez annyira nincs ínyemre egyébként, a gruber sokkal jobban megkeveri a talajt, mint amit elfogadhatónak tartok, de a termelékenység még sokszor a talajállapot rovására megy nálunk. A csak tárcsával kezelt területekre tavasszal még lehet, hogy bemegyünk a Kverneland DTX lazítónkkal is, meglátjuk, hogy milyen lesz akkor a talajállapot.

Ami az őszi kalászos és a repce vetéseket illeti, ott is lehetne még előre lépni. A búzatarlók nagy része aratás után csak egy rövidtárcsát és egy DTX-es lazítózást kapott, majd ebbe vetettünk bele Horsch Pronto DC vetőgéppel, így az átlagosnál talán több szalma maradt fent a vetés után is a talajfelszínen.

A kukorica utáni búza talajelőkészítését és vetését egy rövidtárcsát követően, Tigerrel és szintén a Pronto DC vetőgéppel oldottuk meg, így ott jelentős mennyiségű kukorica tarlómaradavánnyal számolhatunk. A fuzárium elleni védekezésre ezeken a táblákon fokozottan kell figyelnünk, hiszen az ökológia még biztosan nem fogja ezt megoldani helyettünk.

Ha egy 10-es skálán próbálom értékelni a gazdaságunkat a folyamatos talajtakarást illetően, akkor nagy jóindulattal (és azért, hogy a többi alapelvre tudjak majd kevesebbet adni) 4 pontot tudnék adni.

Folyamatos talajtakarás: 4/10